Az utóbbi években nyugtalanító biológiai láncreakcióralettünk figyelmesek. A zsírszövet sejtjei, mikroanatómiai felépítésüknél fogva igencsak kelletlenül, ímmel-ámmal fogadják magukba a vérplazma szénhidrátjait.
Mint az a videókon láthatják, a szénhidrátok betessé- kelése az inzulin feladata. Étkezés után megemelkedik a szénhidrát koncentráció. A hasnyálmirigy érzékeli ezt, bedobja magát - inzulint készít és küld a keringésbe. Pontosan annyit, hogy kis idő múltán a vércukor koncentráció az eredeti szintre csökkenjen. Nos, ha a szervezetben a kívánatosnál nagyobb a zsírszövet aránya, a szénhidrát eltakarításához nagyobb mennyiségű inzulin kell; a zsírsejtek inzulin- érzékenysége gyenge.
Az egyik következmény a kövérek magasabb átlag inzulinszintje (hiperinzulinizmus) Ez pedig -a részletektől megkímélném az olvasót- az érfalak ellensége; csökken az erek rugalmassága. Mármost a merevebb erekben emelkedik a vérnyomás. Ez tovább rongálja az érfalakat. Ehhez is csatoltam animációt! A másik következmény: a szokásosnál nagyobb igénybevétel idővel kimeríti a hasnyálmirigyet; legjobb szándéka ellenére sem lesz képes normál vércukorszintet tartani. Hogy is van tehát? Zsírfelesleg – hiperinzulinizmus – érkárosodás – magas vérnyomás – emelkedett vércukor. Csapjuk még ehhez hozzá a vérzsírok szintjének emelkedését (koleszterin és társai) és le is írtuk a modern kor leggonoszabb tünetegyüttesét – tessék megjegyezni! Metabolikus szindróma! A vérnyomás-, ér-, szív-, cukor-, koleszterinbetegek zöme ugyanabban a betegségben szenved!!
A hagyományos gyógyítási stratégia a különböző tüneteket sajnos egyenként veszi célba; természetesen szintetikus tablettákkal (a gyógyszerbiznisz legnagyobb örömére). Mintha három tűzrakóhelyet használnánk a szalonnasütéshez. Az elsőbe a rőzsét hordjuk, a másikba a meggyújtott gyufát dobjuk, a szalonnát pedig a harmadik fölé tartjuk.
Meggyőződésünk, hogy a reakciósor első láncszemét kell megszakítani, és akkor a következmények is rendre elmaradnak.
Kedves szolidan (vagy kevésbé szolidan) pocakos sorstársak!
Ha nem ragaszkodnak a vérnyomás-, cukor-, vérzsír bajokhoz és a maréknyi gyógyszerhez, okos diétával kombinált okos mozgásprogrammal a gyógyulás egy reményteljes alterna-tíváját kínáljuk.
A mennyiség (energia felvétel és leadás) beállításán túl az étrend minőségi korrekciója is nélkülözhetetlen fegyver a metabolikus szindróma elleni küzdelemben. A mediterrán étrend bizonyos elemeinek átvétele bíztató irány.
